Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Méda: Dolgozz magadon, megváltozik a Világ!

 

HÉT ÉV UTÁN CSODA TÖRTÉNT....... :)) 

 

 

Erről jut eszembe. 7 évig éltem egy társasházban. Az egyik szomszéd néni soha nem akart nekem visszaköszönni. Sehogy sem. Próbáltam kedvesen, mérgesen, halkan, hangosan.....semmi. Teltek-múltak az évek, de a néni csak nem szólalt meg. Az idősebbeknek köszönt, nekem nem.....Ekkor úgy döntöttem, én sem köszönök többet. Ez viszont nagyon rosszul esett, mert a szüleim jól neveltek; nem akartam rájuk és magamra sem szégyent hozni. Igyekeztem mindig illedelmes lenni. Ám a sok "visszautasítás" azt hozta ki belőlem, hogy mindig szótlanul mentem el a néni mellett a lépcsőházban. Nem köszöntem. Rá sem néztem. Nagyon szégyelltem magam, de úgy éreztem, nem tudom tovább folytatni az "egyoldalú kapcsolatot". 

 

 

Egy szép napon, elkezdtem meditálni. Megbocsájtani. Elfogadóbbá válni. Minden nap imádkoztam, tisztítottam Önmagamat, a szellememet, s próbáltam lecsendesíteni az egómat, a haragomat. Egy év telt el így. Kemény munka volt. Már csak néhány hét volt hátra a költözésig. Új helyre készültünk, 7 év után. Ahogyan mentem lefelé a lépcsőn, megláttam a nénit......megint elszorult a szívem. Köszönjek, ne köszönjek? Mit tegyek? - évekig, szinte minden nap ez a kérdés gyötört, amikor mellém lépett......gondoltam, nem bánom, újra megpróbálom, már úgy sem leszünk itt sokáig, miért ne?? :) Képzeljétek el mi történt! Visszaköszönt a néni! :))) "Jó napot, kedves!" - mondta! Nem hittem a fülemnek! Kedves? Én??? Akinek majdnem 7 évig nem köszönt, sőt észre sem vett?? Ekkor kinyitottam a lépcsőházajtót, s előreengedtem a hölgyet.

- Köszönöm, kedves! - mondta. Ön nagyon jól nevelt! - majd elindult útjára...............

 

Én csak álltam és néztem......hogyan lehet ez??? Hét év alatt, ennyi eredménytelen próbálkozás után, szinte az utolsó napon, még mielőtt végleg elhagynám a lakóhelyemet, megváltozik a néni??? Mi történhetett??? Elgondolkodtam. Nem a néni lett más. ÉN VÁLTOZTAM MEG! Szeretetteljesebbé váltam. Elfogadóbbá,  kevésbé dühössé. Átalakítottam a lényemet, az energiáimat. Nem az a lényeg, hogy a néni miért nem fogadta az én köszönésemet, hanem az, hogy ÉN MIÉRT TEREMTETTEM OLYAN SZITUÁCIÓT, LÉGKÖRT, ENERGIÁT, amiért Ő az ÉN ÉLETEMBEN ezt a szerepet töltötte be: "a nemköszönő, gonosz néniét". S hogy nekem erre miért volt szükségem? Mi tanulnivalóm volt ebből? 

 

Ő nem meditált, nem tisztította magát egy évig, csak Én. Értitek már? Minden belőlünk indul ki. Minden Belőlünk fejlődik. A néni TÜKÖR volt -  számomra. Megmutatta, hogy másként is lehet gondolkodni, MEG LEHET VÁLTOZNI, ha az Ember igazán akarja. Megváltozott róla a gondolkodásom, így megváltozott a néni viselkedése is. Így megy ez. Mert már mást HITTEM róla. S, ami a legfontosabb, magamról is. :)))  

 

- Viszontlátásra! - mondtam magamban............. s még egyszer visszanéztem a házra, ahol hét nehéz évet töltöttem el. - Talán egyszer még találkozunk, Kedves idős hölgy! :)))

 

 

rápolti brigitta, MÉDA 2015 

damailogo.jpg

 

 

     

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.