Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MÉDA: KÉNY(ELEM)EK

 

A kény jelentése: kedv, tetszés. A kényelem - ezek szerint - ezek eleme, azaz azok a dolgok, helyzetek, amelyek nekem tetszenek, amelyek számomra kényelmesek, előnyösek, amik a kedvemben járnak, kedvemben vannak. Tehát: szubjektív. A modern Ember szerint a kényelem: sok és finom ételek, italok, kényeztetés, pihenés, külföldi nyaralások, masszázs, anyagi luxus, kényelmes ülő- és fekvő alkalmatosságok:), gyors ügyintézés, haladás, száguldó autók, luxusrepülőgépek, kiszolgálás, s olyan eszközök, amelyek helyettünk megcsinálnak szinte mindent (mosnak, főznek, takarítanak, szállítanak, beszélnek, sőt: "gondolkodnak"). Tehát minden, ami energiát és időt spórol meg számunkra. Olyan helyzetek, amelyekben nem kell túl sokat költenünk, kiadnunk: egyikből sem.

 

 

 

 

A kényelem nem sarkall. Nem mozgatja meg belső erőnket. Lustává tesz. Nem enged gondolkodni! Nem csak a fizikai, hanem a szellemi mivoltunkat is letompítja. Nem fejlődünk általa. Ezért kell elhagyni a "luxust". A határokat. Ezek - szerintem - mindenkinél "máshol" vannak. Van, akinek "kisebbek", s van, akinek "nagyobbak" a határai. Szerintem, a Csend is ilyen. És az egyedüllét. Az is egy határ, illetve kényelemelhagyás. Kevés olyan Embert ismerek, aki egyedül is képes eltölteni akár egy hétvégét. Mindig kell, hogy legyen mellette valaki. Zaj, hang, energia, nyüzsgés. Nehezen tudunk egyedüliként, Csendben létezni. Pedig sok előnye van! :)  Elsősorban magunkat ismerhetjük meg a Csendben. A határainkat, s ezzel együtt a belső erőnket. Megtudhatjuk, mennyit bírunk. Ha mindig valaki másra hagyatkozunk, ha más tölti ki azt a teret és gondolati szférát, amit nekünk kellene, soha nem fogunk találkozni igazi Énünkkel, az Önvalónkkal. Nem ismerjük meg saját gondolatainkat, hanem mindig valaki máséból táplálkozunk, s azt adjuk közre. Azok viszont nem mi vagyunk. 

 

 

 

 

 

Tehát. A kényelem egyik elhagyásának módja, ami a fejlődésünket segíti elő, az a Csend. S ebbe sok minden beletartozik. Szerintem, az is csend, ha nem "vásároljuk magunkat halálra". Ha nem halmozunk fel felesleges tárgyakat, eszközöket, élelmet magunk köré. Mértéktartás. Csak annyit, amennyire valójában szükségünk van. Na igen, ez nem könnyű. Főleg, amikor árudömping van, s még a csapból is reklámok folynak. Jó módszer: nem kell őket figyelni, figyelembe venni. Negyed annyi dologra van szükségünk, mint amennyi a "tulajdonunkban" van most. Egy idő után, ha az Ember sokat gyakorolja az elengedést és a lemondást, a kevesebb többnek fog látszani. smiley Megtanuljuk értékelni azt, ami van. S nem akarunk többet, sem mást.

 

 

 

 

 

 

Ezeket a határokat lehet feszegetni. Gyakorolni. Például: töltsünk el egy hétvégét egyedül. Majd kettőt, majd hármat. Majd sokat. Éljünk egyedül. :) Próbáljuk ki. Olyan jó! :) Én már megtettem. Vagy. Töltsünk el így egy Karácsonyt (3 napot). Ne menjünk sehova, ne hívjunk meg senkit. Gyakoroljunk Önuralmat. smiley Figyeljünk befelé. Mi történik? Szenvedünk? Sírunk? Sajnáljuk magunkat? Félünk? Miért? Mi történik, ha egyedül vagyunk Karácsonykor? Elárulom: semmi. smiley Vagy: ne menjünk nyaralni. Mondjunk le róla. Jótékonykodjunk helyette. Próbáljuk ne érzékkielégítésként felfogni az Életet, hanem Szolgálatként. Ha nem gyakoroljuk a lemondást, az Önuralmat, nem fogunk fejlődni. Pedig a cél az. Még akkor is, ha nem tudunk róla. Addig kell újra és újra fizikai köntösbe bújni, amíg el nem érjük a végső megvilágosodást. A kény(es) elemek nem segítik ezt. Nem fejlesztenek. Elsorvasztják a szellemet. Az erő pedig nem más, mint a gondolkodás. Az Önálló Gondolkodás. Ez emel magas szintre. Ez a Szellem igazi és egyetlen súlyzójasmiley 

 

 

 

 

 

méda heart

rápolti brigitta    

                  

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.