Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MÉDA: MIÉRT VÁLLALJUK FÖLDI KÜLDETÉSÜNKET?

 

"Vajon milyen húzóerő, motiváció készteti a lelket arra, hogy újra és újra vállalja földi küldetését? A nagyon nem egyszerű, fájdalmakkal, viszontagságokkal teli hosszú utat. Miért akarunk mindenáron: Ember lenni? Miért nem jó nekünk a szellemvilágban? Miért akarunk magunknak nehézségeket? Valóban csak itt és így lehet tanulni, fejlődni? 

 

 

Sokszor elgondolkodom azon, hogy miért akar a lélek szenvedni? Jó neki? Akik visszatérnek a Forrásba, nem igazán vágyakoznak a Földre. Meggyötörten, sérülten érkeznek oda, s nem csupán pozitív tapasztalatról számolnak be az itteni létezést illetően. Mégis. Miért jövünk le újra és újra? Miért sűrűsödünk anyagba? Mi az, ami itt van, s ott nincs? Számtalan Élete van az Embernek. Valóban ilyen sok "testetöltés" kell a megvilágosodáshoz? Több százszor, ezerszer hosszú évtizedeket kell ezért itt eltölteni...?  

 

 

Sokan szeretnének változtatni, enyhíteni a Világ baján. Lehet, hogy ez az egyik cél, amiért idejön az Ember? Vegyük alapul, hogy aki végérvényesen megvilágosodott, s nem lépked vissza a fejlődés lépcsőfokain, annak nem kell többet leszületnie. Nem kell....tehát akkor a földi létezés nem is kiváltság, hiszen nem önként és nem szívesen jövünk? Ha nem lenne muszáj, hagynánk a francba az egészet? Hiszen kinek jó ez a sok gyötrelem, vívódás, igazságtalanság, amivel nap mint nap meg kell küzdeni?  Akkor? Miért vállaljuk? Te meg tudod mondani? :)         

 

 

Önként vállaltad, vagy küldtek? Hibáztál és korrigálni akarsz? Esetleg valamit még nem teljesítettél? Netán segíteni akarsz az Emberiségnek? Csupán vágyaid kielégítése miatt vagy itt? Neked mi a célod? Miért vállalod az "anyagbazártságot"? :) Emlékszel rá, hogy mit írtál alá Életed szerződésében? Mire tettél fogadalmat? Miért bírod ki a sok szenvedést, fájdalmat? Milyen örömeid vannak? Kompenzálja  a negatívumokat? Kutatod-e az Életed értelmét? Mert ugye azt Te sem hiszed, hogy csupán annyi volna, hogy megszületsz, majd meghalsz. Megeszed az ételt, majd eltávolítod. Világra segítesz egy gyermeket, aki egyszer szintén eltávozik. Felépítesz valamit, ami soha nem lesz örök. Erre gondoltál már? S ha igen, másként cselekszel ezután? Sokan mondják, hogy rövid az Élet. Mihez képest? Amikor végig kell élnünk, vagy visszafelé tekintve? A Boldogságért jövünk? Hogy átéljük? De mi a boldogság? S magaddal tudod-e vinni, ha már úgy döntesz, hogy befejezed földi pályafutásodat? 

 

 

Ugye, hogy nem is olyan egyszerű.......

 

 

.......földi javakat kár gyűjteni. Nem viheted őket magaddal. A testedet sem. Mindent szépen vissza kell adnod, amikor eljön az idő. Ezért érdemesebb szellemileg gazdagodni. Nagyobb hasznát veszed később. :) 

 

 

A másik érdekes kérdés, hogy vajon az Ember: miért vezet magának önkorlátozásokat? Pénz után megfeszítő hajszát, fájdalmakat, betegségeket, öregedést, halált, nyomort, éhséget, szomjúságot, kétségbeesést, félelmet, depressziót, erőszakot. Az eredeti terv ugyanis nem ez volt, nem ilyen. Ezek a szörnyűségek nem szerepeltek benne. Mégis itt vannak. Mégis így élünk. Szerinted kinek és minek köszönhetően? Milyen mértékben hibás az Ember? 

 

 

Végül: milyen nyomokat,  jeleket hagyunk magunk után, ha "ledobjuk a ruhát"? Mit hagyunk itt magunkból a Világban? Mikor és miért jövünk újra? Vajon akkor is ugyanilyen nehéz lesz minden? Hogyan lehetne ezeken a fájdalmakon könnyíteni, messzebb megyek: megszüntetni? Hogyan lehetne szebb, tisztább, nyugodtabb, könnyebb LÉTEZÉSI FORMÁT varázsolni, TEREMTENI? Te már gondoltál erre? Hiszel abban, hogy Te is képes vagy rá? Képes vagy rá! :) Lehet, hogy TE IS EZÉRT VAGY ITT??? "  :)     

 

 

 

 

méda, 2015

rápolti brigitta

damailogo.jpg

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.